Versek
Golgota
Vállalni kell a sorsot
mit példaként éltél elénk-
kínt, fájdalmat, szenvedést
és gúnyos nevetést-
egyszer mind vállaljuk
önnön keresztünket
mely alatt görnyedve élünk,
remélve szebb reményt.
Nagycsütörtök
lennék kendő
tiszta, puha, fehér
és megengedném,
hogy megtörüljék
lábaikat bennem
a tanítványok
mert tudom hogy csak
ekkor lehetek
majd terítő,oltár
fehér,és végignézhetem
- igen nagy kegyelem-
a kenyértörés
ünnepét
és
másnap
alig várnám
hogy odanyújtson
őrangyalom
Krisztus arcához
közel, ezután már
lepel leszek
tiszta, puha, fehér
és átölelhetem
- végtelen kegyelem-
Krisztusnak szent testét
Novemberi lét – novemberré lett
Mindenem van és
mégsincs semmim,
csupán a szavakat
koptatom, míg odakint
tincseimmel bolondozik
az őszi zivatar.
Elmúlt a tavasz, nyár és ősz,
zimankós tél közeleg,
szikrázó jeges tél, mely
befagyasztja lelkemet.
Most szendereg a lélek, elaltattam,
danoltam neki ős-melódiát,
tán jobb lesz ez így, míg
örök paradicsomba álmodja magát.
S míg alszik, magamra maradtam,
nem akarom hallani őrangyalok szavát,
a búbánat szorított sarokba -
játszik nekem egy szomorú melódiát.
Azt mondja, mindent megad,
ha mindig őt hallgatom -
közben hálót fon körém
és lezárja börtönablakom.
Mindenem van és
mégsincs semmim,
csupán a szavakat
koptatom, lassan közelít
a tél, s befagy minden, mit elér -
Ébredj fel, lélek-ablakom!
Akit szeretsz
Akit szeretsz, azt meg ne vesd,
Akit szeretsz, hibáit eltemesd
és ne csak felemlegesd-
akit szeretsz.
Akit szeretsz, fogadd el olyannak,
amint az természetes.
Akit szeretsz, ne fess falakat
úgy szeresd ahogy van-
akit szeretsz.
Akit szeretsz, segítsd hol tudod,
legyél mellette nehéz napokon.
Akit szeretsz, ha fejed karjaiba hajtod,
érezd, hogy két szív egy ütemre dobban-
azzal, akit szeretsz.
